Gyümölcsész hétvége

Sziasztok!

A múlt héten megrendezett – megszervezett közösségi gyümölcsész találkozóról  - csatlakozva az előttem írókhoz – ejtenék egy pár szót.

Már akkor sejtettem, hogy egy másik világba érkezem, mikor megláttam a kétméteres harcsákat (félúton a Feketevölgyi  horgásztó fényképes üzenőfalán:), de biztos csak akkor lettem benne mikor majdnem minden ház előtt egy-egy hihetetlenül impozáns magnólia virított, mesebeli képet kölcsönözve az utcáknak. Szerencsére a mi szállásunk elé is jutott egy szép példány, így reggelre kelve azt is megcsodálhattuk.

Az egy éjszakára otthont nyújtó drávafoki Fodor kúria és a körülötte lévő őspark nagyon festői alapot nyújtott a közösségi gyümölcsész találkozóhoz.

A teraszon állva irigyeltem Fodor Józsefet (a magyar közegészségtan alapítóját) gyerekkori barangolásaiért a kertben és a kilátásért a teraszról.:)

Első nap délutánján megbeszéltük, hogy nagyon jó dolog a gyümölcsösben dolgozni, de mindezt közösségben tenni még jobb dolog.

Több kisközösségből is részt vettek a programon, jöttek Jószomszédok Soroksárról, Tompáról nagycsaládosan, Hosszúhetényből és Lókútról is többen képviselték magukat, az Átalakuló Wekerlétől  ketten jöttek.

 Megegyeztünk abban, hogy fontos megszerezni a gyakorlati tudást, de talán még fontosabb és nehezebb mind eköré egy közösséget szervezni, akik együttműködnek az ültetés, a kaszálás, a termény betakarítás, és a feldolgozás során. Egy interaktív játék keretében megvizsgáltuk milyen módszerekkel lehetne mindezt elősegíteni. Ha mindez működésbe lépne, akkor tudnánk ezt továbbadni más érdeklődőknek. Tehát ez a mostani találkozó még csak a kezdet volt.:)      

A kert látogatása Markócon első pillantásra szeles és hideg volt, de aztán a kapucnin túltekintve látszott, hogy minden a helyén van, a növényzet nedves és zöld és majd kicsattan az életerőtől.

Egy olyan természetes-természetszerű rendszer tapasztalható, amelyben minden lehullott gally megtalálja garád-ját, vagyis kerítést alkotva határokat ad a kertnek, körülöleli a bolygatatlan területet, védelmezi a fák környékén magból kibúvó kis magoncokat.

A tavaszi virágoktól kezdve, a bozótos, facsoportos magas fákon át minden növénytársítás megtalálható. Mindez a sokféleség egyben garantálja, hogy a fák is jobban érzik magukat, és a minden helyet betöltő egymást támogató organizmusok nem adnak át túl nagy teret a betörő kórokozóknak.  

 Ebben a rendszerben a gyepnek kimagaslóan fontos szerepe van a gyümölcsösben, fontos, hogy foltszerűen legyen kaszálva, hogy különböző korú gyep legyen a fák körül, hogy más-más élőlényeknek adjon életteret.

A kertben, eltérően a monokultúrás kertektől, különböző korú fákat láthattuk. Volt vén matuzsálem, már korhadásnak is indult (néhányat meghagynak, a többi téli tüzelőnek lesz), és volt fiatal magonc, amelyet termésének ízétől függően később helyben oltanak vagy ha ízletes gyümölcsöt terem, akkor  meghagyják.

Az oltásnak nagy jelentősége van a környékre jellemző tájfajták megtartásában. Nekem nagyon tetszett, hogy mindezt a kertművelés órákon is oktatják, és a helyi gyerekek megbarátkoznak ezzel a bonyolultnak tűnő, de közelebbről már barátságosabb módszerrel.

Mindezt helyben, magról kinövő alanyra ültetve (melynek így megmarad a főgyökere) segítség a fáknak is felkészülni a klímaváltozásra.

A fajgazdagság, a diverzitás minden téren (növény, termény, rovar, madár, mikroorganizmus...) kulcsszerepet játszik az alkalmazott gyümölcsészet fenntartásában.

A gyümölcsészet minden dimenzióját érintettük valamilyen mélységben, mert ezek összefüggnek egymással és nincs meg az egyik a másik nélkül. Hallottunk az ökológiai, a spirituális-emberi, a társadalmi és gazdasági vonatkozásáról, valamint a módszertani lehetőségekről.

Az európai kultúrtáj nincs meg a vidéket körülvevő gyümölcsös képe nélkül, amely nem csak gyümölcsöt, hanem takarmányt, egészséges baromfit, tüzelőt és esztétikai szépséget is ad szerethető munkáért cserébe.

Az elméleti alapok mellé nagyon sok gyakorlati tanácsot kaptunk, például a metszés, a talajtakarás terén – mindezekben érezhető volt a saját tapasztalat és az egyéni felfogás erős jelenléte.

Megismerkedtem a gyümölcsénnyel is, aki az erdőben lakik.:) Az erdőben megjelenő tisztások – akár egy kidőlt fa helyén is – újra erdősülésének folyamatában megjelennek a bogyósok és a gyümölcsöt hozó fák.  Ezt a folyamatot megakasztva magasba törő, akár nemes, akár vad gyümölcsfák előnyhöz juttatása és segítése hozza létre a gyümölcslényt. A gondoskodást meghálálja a rendszer, mert az erdő, az erdőfoltok megvédik a gyümölcsfákat.

A kertbe és másnap az iskolakertbe Gedő Ibolya, Tamás felesége, az elméleti síkokra Lantos Tamás kalauzolt el minket. Köszönet érte mindkettőjüknek, nekem nagyon sok apró részletet segítettek összerakni a fejemben. Egy erős családi köteléket és a külvilág felé irányuló hatalmas tettrekészséget csodálhattam meg bennük.

Alábbi linken többet megtudhattok a területen folyó munkálatokról és az Ormánság Alapítványról, melyet Tamás és Ibolya üzemeltet:

http://www.ormansagalapitvany.hu/

Ezen kívül szeretnénk április 29-én 19 órás kezdettel a WekKer (Wekerlei Kertbarát Kör) keretén belül is egy kötetlen beszélgetést ebben a  témában. Szívesen látunk mindenkit!